Kruza Richárd
Továbbra is gyártják a Polaroid filmet
Egy holland cég Polaroid filmek gyártására adta a fejét még januárban. Sikerük azt mutatja, vannak dolgok, melyeket csak a filmes technológia tud megadni.
A digitális fotográfia szinte eltörölte a filmes technikát. A hangsúly a "szinte" szón van. Sok gyártó azt szeretné látni, hogy még a megmaradt analóg eszközöket is kukába dobja a korral fejlődő tulajdonos, és persze vegyen helyette egy újat, digitálisat. A következő évben megint egy újabbat, "fejlettebbet". Eközben nagyon úgy tűnik, hogy a filmes gépek maradnak. Ezt jól illusztrálja a januárban indult Impossible Project nevű cég sikere, akik nem tesznek mást, csupán a régi, polaroid gépekhez gyártanak nyersanyagot.
Kétségkívül tombol a retro-mozgalom, ami azt bizonyítja, hogy az egyre tökéletesedő technikai eszközök sokat adnak, de sokat el is vesznek az embertől. Ha csak a fotográfiára szűkítjük le a témát (megemlíthetnénk a zenehallgatási eszközöket, autókat, lakberendezést, öltözködést - a sor hosszú), megállapíthatjuk, hogy a különféle amatőr filmes fényképezőgépek, és a hozzájuk tartozó nyersanyagok olyan képhatást, effektusokat hoztak létre, melyek kavalkádja markáns hangulatot alkotott. Nem csak múltidéző funkciója van ezeknek, mivel nagyon sokan, határozott céllal ma is régi gépeket alkalmaznak.
A fejlesztések ugyan tökéletesítették a képalkotási eszközöket, optikákat és egyebeket, de ezáltal szinte hibátlan, steril lett a kép. A mai fotók a régiekhez képest hiányt szenvednek, és nem képesek megadni sokmindent, amit az ember érzékel. A tudományban és a fejlesztésben - érthető okok miatt - kiküszöbölendő hibáknak lettek titulálva a különféle optikai anomáliák, tökéletlenségek. Mára pedig, hogy "hibák" már szinte nincsenek is, az embernek nagyon hiányzik valami.
Vicces, hogy amiképpen a digitális hangstúdióknál vannak bizonyos, az analóg hangzás velejáróit emuláló módszerek, a digitális fotográfiában is fellelhetőek a hasonló, szoftveres vagy fényképezőgépbe épített eszközök. A hatás mindkét esetben természetesen csak hasonló, az analóg módszerek eredményeivel egyenértékűnek nem nevezhető. A fotózás esetében további változást jelent a korlátlan "lövöldözés". Nem kétséges, hogy 36 filmkockával a gépben, valamint az előhívás költségeinek terhe mellett másképpen fotóz az ember, ami miatt egy nyaralás alkalmával elkészített 600 fotót az ember sokszor devalváltnak látja egy 36-os sorozathoz képest.
A professzionális fotósra, aki tudatosan alkot képhatást ez kevésbé vonatkozik, mivel jó esetben képes a céljainak megfelelő módszereket, felszerelést alkalmazni - ehhez ugyanis tudás kell. Sok olyan felhasználó van azonban, akinek nincs mélyreható ismerete, ugyanakkor nagyon is jól érzékeli az egy-egy régi fotóból áradó hangulatot, szépséget, egyediséget, karaktert.
A már említett Impossible Project alapítói - akik egyébként mind néhai Polaroid alkalmazottak - éppen azért vásárolták meg a Polaroid Hollandiában lévő, bezárt üzemét és indították be vállalkozásukat, mert hisznek az Instant gépek egyediségében és jövőjében. A Polaroid ugyanis még 2003-ban beszüntette a filmes gépek gyártását, és ennek az intézkedésnek az ikonikus Instant Camera is áldozatul esett, annak ellenére, hogy a cég az ilyen típusokból összesen több mint 1 milliárd darabot adott el. Az azóta kialakult nyilvánvaló hiányt egyébként a Polaroid is érzékeli, ezért kezdték el ők maguk is gyártani múltidéző analóg típusaikat.
"Egyre többen fedezik fel újra a Polaroid varázsát. Ők azok, akik az analóg-kalandot keresik. A film kibontásakor már maga az illat is élvezetet nyújt. A képeknek pedig van egyfajta értékük azzal az 10 ezer fotóval szemben, ami egyetlen rendezvényen elkészül." - nyilatkozta a New York Times-nak Florian Kaps, az Impossible Project egyik alapítója. A szavakat tettek követték, és a cég még márciusban elkezdte forgalmazni fekete-fehér filmjeit a klasszikus SX-70 és Polaroid 600 fényképezőgépekhez, a színes film pedig hamarosan szintén gyártás alá kerül.
A digitális fotográfia szinte eltörölte a filmes technikát. A hangsúly a "szinte" szón van. Sok gyártó azt szeretné látni, hogy még a megmaradt analóg eszközöket is kukába dobja a korral fejlődő tulajdonos, és persze vegyen helyette egy újat, digitálisat. A következő évben megint egy újabbat, "fejlettebbet". Eközben nagyon úgy tűnik, hogy a filmes gépek maradnak. Ezt jól illusztrálja a januárban indult Impossible Project nevű cég sikere, akik nem tesznek mást, csupán a régi, polaroid gépekhez gyártanak nyersanyagot. Kétségkívül tombol a retro-mozgalom, ami azt bizonyítja, hogy az egyre tökéletesedő technikai eszközök sokat adnak, de sokat el is vesznek az embertől. Ha csak a fotográfiára szűkítjük le a témát (megemlíthetnénk a zenehallgatási eszközöket, autókat, lakberendezést, öltözködést - a sor hosszú), megállapíthatjuk, hogy a különféle amatőr filmes fényképezőgépek, és a hozzájuk tartozó nyersanyagok olyan képhatást, effektusokat hoztak létre, melyek kavalkádja markáns hangulatot alkotott. Nem csak múltidéző funkciója van ezeknek, mivel nagyon sokan, határozott céllal ma is régi gépeket alkalmaznak.
A fejlesztések ugyan tökéletesítették a képalkotási eszközöket, optikákat és egyebeket, de ezáltal szinte hibátlan, steril lett a kép. A mai fotók a régiekhez képest hiányt szenvednek, és nem képesek megadni sokmindent, amit az ember érzékel. A tudományban és a fejlesztésben - érthető okok miatt - kiküszöbölendő hibáknak lettek titulálva a különféle optikai anomáliák, tökéletlenségek. Mára pedig, hogy "hibák" már szinte nincsenek is, az embernek nagyon hiányzik valami.
Vicces, hogy amiképpen a digitális hangstúdióknál vannak bizonyos, az analóg hangzás velejáróit emuláló módszerek, a digitális fotográfiában is fellelhetőek a hasonló, szoftveres vagy fényképezőgépbe épített eszközök. A hatás mindkét esetben természetesen csak hasonló, az analóg módszerek eredményeivel egyenértékűnek nem nevezhető. A fotózás esetében további változást jelent a korlátlan "lövöldözés". Nem kétséges, hogy 36 filmkockával a gépben, valamint az előhívás költségeinek terhe mellett másképpen fotóz az ember, ami miatt egy nyaralás alkalmával elkészített 600 fotót az ember sokszor devalváltnak látja egy 36-os sorozathoz képest.
A professzionális fotósra, aki tudatosan alkot képhatást ez kevésbé vonatkozik, mivel jó esetben képes a céljainak megfelelő módszereket, felszerelést alkalmazni - ehhez ugyanis tudás kell. Sok olyan felhasználó van azonban, akinek nincs mélyreható ismerete, ugyanakkor nagyon is jól érzékeli az egy-egy régi fotóból áradó hangulatot, szépséget, egyediséget, karaktert.
A már említett Impossible Project alapítói - akik egyébként mind néhai Polaroid alkalmazottak - éppen azért vásárolták meg a Polaroid Hollandiában lévő, bezárt üzemét és indították be vállalkozásukat, mert hisznek az Instant gépek egyediségében és jövőjében. A Polaroid ugyanis még 2003-ban beszüntette a filmes gépek gyártását, és ennek az intézkedésnek az ikonikus Instant Camera is áldozatul esett, annak ellenére, hogy a cég az ilyen típusokból összesen több mint 1 milliárd darabot adott el. Az azóta kialakult nyilvánvaló hiányt egyébként a Polaroid is érzékeli, ezért kezdték el ők maguk is gyártani múltidéző analóg típusaikat.
"Egyre többen fedezik fel újra a Polaroid varázsát. Ők azok, akik az analóg-kalandot keresik. A film kibontásakor már maga az illat is élvezetet nyújt. A képeknek pedig van egyfajta értékük azzal az 10 ezer fotóval szemben, ami egyetlen rendezvényen elkészül." - nyilatkozta a New York Times-nak Florian Kaps, az Impossible Project egyik alapítója. A szavakat tettek követték, és a cég még márciusban elkezdte forgalmazni fekete-fehér filmjeit a klasszikus SX-70 és Polaroid 600 fényképezőgépekhez, a színes film pedig hamarosan szintén gyártás alá kerül.